Téli örömök....

Hosszú ez a tél... na persze, inkább most legyen februárban, mint áprilisban. Igaz, akkor is várható rossz idő, az idősek szerint az "r" betűs hónapok még bármikor igazi hideget is hozhatnak. Ezen a hétvégén is nagy hó esett errefelé a Bakonyban, akárcsak a múlt hét végén. Kicsit sütött is a nap, kihasználtuk a kisebbik lányommal, miután kiástuk magunkat a hó alól, rájöttünk, hogy igazi, hóembert építős hó esett. Neki is láttunk egyből, de nem hóember lett belőle, hanem egy "hóhölgy", igaz nem fejeztük be, mert mire a finomítás következett volna, a "szobrászat" - megéheztünk. Félig-meddig elkészült a báli ruhás hóhölgy. A kerti padunk is ugyancsak hó alá került, pedig de jó lenne már kicsit kiülni, a téli depresszióm sajnos megint előjött. Napelemmel működöm, ha ez "kimerül" nem vagyok használható semmire. Megrendelésre varrtam ezt a macis nesszeszert és kulcstartót. Remélem tetszik majd a megrendelőnek. Sajnos a többi tervemmel nem nagyon haladok.

Foltversek - Majakovszkíj vers

Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij: Ivan Kozirev vasöntő elbeszélése arról, hogyan költözött új lakásba. Az volt a gondolatom, hogy ábrázolom az egyen lakótelep egy épületét, majd az ajtóval, amire kiírtam Ivan Kozirev nevét azt a tényt, hogy ez az Ő új lakása. Ezen belül pedig a nagy káddal a fürdőszobát, aminek annyira megörült. A habokat ezzel a borítékbéléssel tettem hangsúlyossá, a piros lábtörlő - nemezelve van, de nem az én munkám, a lányom készítette nekem - egyrészt a Szovjetuniót is jelképezi, másrészt próbáltam ráírni, hogy Munkáslakásépítő Szövetkezet, amely a lakást kiutalta.
Nem igazán vagyok elégedett, de a jelenlegi kapkodós hetek, napok alatt örülök, hogy ez is elkészült. Egyébként a Hofi Géza paródiáját is megnéztem a YouTube-on, nagyon tetszett.

FEJEZZÜK BE EGYÜTT!

B.Ildi felhívására csatlakoztam a "Fejezzük be együtt!" csapathoz. Remélem ez majd átlendít a holtpontokon. Nem sok befejezésre váró darabom van, de azért találok egyet-kettőt. Elsőnek mindjárt egy takarót szeretnék letűzni, ami évek óta félre van téve. Lehet, hogy minden hónapban nem fog egy darab elkészülni, de azért próbálkozom. Van olyan kötésem is, amiből már egy rész készen van, keresztszemes kép is vár befejezésre. Szóval hajrá!

Foltversek - Radnóti Miklós: Két karodban

Két karodban

Két karodban ringatózom

csöndesen.

Két karomban ringatózol

csöndesen.

Két karodban gyermek vagyok

hallgatag.

Két karomban gyermek vagy te

hallgatlak.

Két karodban átölelsz te

ha félek.

Két karommal átölellek

s nem félek.

Két karodban nem ijeszt majd

a halál nagy

csöndje sem.

Két karodban a halálon,

mint egy álmon

átesem.

Ez volt a Foltversekben a decemberi forduló, de mivel anyu kórházba került, sajnos azóta erről szól az életünk.
Azt olvastam Pomogáts Béla Radnóti Miklós című életrajzában, hogy szívesen töltötte idejét feleségével együtt apósa istenhegyi kertjében, csendben, nyugalomban. A verset 1941. áprilisában írta, amikor már elvitték munkaszolgálatra. Amit megpróbáltam belevarrni a képbe, az egy álom, amelyet Radnóti álmodik, és látja magát Fannival, ahogy üldögélnek a kertben, körülöttük az örvény, a rémisztő valóság. Néhol egy kis zöld, a kert színei, a kék égbolt. A technikában megint az akrillfestéket használtam.
Még egy technikai megoldás, amit a nagy sietségben elfelejtettem: a sziluettet úgy készítettem, hogy nem a molinóra rajzoltam egyből, hanem textilfilccel két oldalas vetexre és azt vasaltam rá az anyagra. Igazából a fényképet szerettem volna rányomtatni régies hatással, de éppen kifogyott a nyomtatóból a festék, az idő szorított, így jutott ez eszembe.

B.Ú.É.K

MINDEN KEDVES LÁTOGATÓNAK BOLDOG ÉS EREDMÉNYEKBEN GAZDAG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!

Meska

Nyitottam egy boltot a Meska-n, habár még nem döntöttem el, hogy végleges lesz-e, majd meglátom. Igazából még a termékek sem azok, amiket majd szeretnék árusítani, ez inkább csak afféle próba. Ma azonban nagy örömmel fedeztem fel az alkalmi táskámat a szemezgetőben.

Határtalanul 2009. november 7.

Elhatároztuk "vasmarokkal" (Bessenyő Pista bácsi), hogy felmegyünk a Határtalanulra Ágival. Szerencsére nem jött közbe semmi, felmentünk, érdemes volt. Találkoztunk már a vonaton más "foltos" lányokkal, fenn a kiállítás alatt pedig jó volt újra összefutni a régi- és új ismerősökkel. Külön örültem, hogy Marikával végre személyesen is megismerkedtem, akitől csodás festett anyagokat kaptam. Ahogy odaérkeztünk, a bejáratnál megtaláltuk a céhes fát, amelyre kértek levelet tőlünk. Én - természetesen - egy páfrányfenyő levelet varrtam. Feltettük a leveleinket, majd megnéztük a kiállítást, ahol nagyon-nagyon tetszettek az orosz foltvarrók munkái. Délután kettő óra körül tartottunk egy blogos találkozót, ahol megint sok kedves ismerőssel váltottunk pár szót.
A kiálításról készült képeket feltettem ide.

Ezek nagyon tetszettek, mivel teljesen új anyagfelhasználással készültek, úgy láttam, hogy mindent felhasználtak, amit csak lehetett, pl. organzát, zsinórokat, brokátot, selymet.