Elkészültem... mármint a portugál miniquilttel

Végre időben kész lett! Sok-sok vivódás után mégsem a kék csempéket választottam. Úgy gondoltam, hogy az majd egy másik "projekt" része lesz, pl. egy bluework keretében.
Egész Portugália számomra egy történelem és az épségben-szépségben megmaradt csodálatos műemlék épületek lépten-nyomon. Mivel ha utazom, engem mindig is ezek vonzottak, ezért választottam egy csodálatos kőcsipkés, hálószerű kaput.
Az országban nagyon sok templom, kolostor maradt az utókorra. Amiről varrtam a képet Batalha városkában található, a Lena partján, Portugália északi részén, közel az Atlanti-óceánhoz. A helység története tulajdonképpen egy a temploméval, 1388-ban kezdődött. I. János egy a kasztiliai seregek felett - angol segítséggel - aratott győzelme után, hogy az egységet megpecsételje, feleségül vette Lancester hercegének lányát, Philippát. Szokatlan dolog volt ez, mivel addig csak francia vagy félszigeti feleségeket hoztak maguknak a portugál királyok. Ekkor dúlt a százéves háború (1337-1437) és akkor volt az egyházszakadás is, amikor az ellenpápa Avignonban székelt. Természetesen csak az egyik pápa adta áldását a frigyre, ez a római volt.
Ennyit a történelmi háttérről. A batalhai épületegyüttes valódi értéke az, hogy ez a legnagyobb, az angol gótika hatására épült templom és kolostor portugál földön. Építészeti jelentősége abban áll, hogy a Philippával portugál földre érkezett angol művészek nem az itt honos - francia gótika helyi hagyományait követték - hanem az angol földön szintén a francia késő gótikából kialakult stílust honosították meg. Az évek során királyok és építészek váltották egymást, pl. 1551-ben reneszánsz stílusban fejezték be az egyik kerengőt, ami 1811-ben tűzvészben elpusztult. A munkákat a XVI. század második felétől leállították és csak a fenntartáson dolgoztak a mesterek még 1804-ben is. 1755-ben földrengés rongálta meg, a napóleoni háborúk alatt pedig egy része a kerengőknek leégett és kifosztották a királysírokat. Itt nyugszik I. jános és Philippa is.
A kolostor a dominikánusok kezelésében volt, érdekessége, hogy nem terveztek harangtornyot, mivel ezt tiltják a szabályaik.
Ez a gótikus ív az 50 x 55 m hosszú Királyi kerengőn található.
Még arról, hogy hogyan készült: a kétoldalas ragasztós vetexre rárajzoltam a mintát, amit rávasaltam a világos kézzel festett anyagra. A vékony molinó kicsit gyűrötten maradt, pont így lett jó a falak kissé régies hatásához. A csipkeszerű mintát kivágtam, kicsit úgy, mint amikor a papírterítők mintáját vagdossuk. A sötétbarna háttérre rávasaltam a világos anyagból kivágott kaput, és a felső részt. Nehezebb volt a csipkés faragásokat visszaadni, mint gondoltam. De abban maradtam, hogy nem kell pont olyannak lennie, mint az eredeti, a hatás legyen hasonló, ezért a varrógépem himzőmintáival "képeztem ki" a kőcsipkéket. Ez után már csak a többi tűzés volt hátra. Sajnos a fotó megint nem egészen azt az árnyalatot adja vissza, amilyen a valóságban.