Mindig is vonzódtam a "romvárosokhoz", egykor régész akartam lenni. Másik nagy szerelmem a természet, a fák, növények. Most mégis az előbbi győzött. Amikor megláttam ezt a kőbuddha fejet, beszorulva a bodhi-fa törzsébe, tudtam, hogy ez lesz a nyerő. Találtam több variációt is róla, ez a sárga textilekkel átvetett lett a "befutó". Mikor jobban áttanulmányoztam, megláttam a kis arany szobrocskát is, amit biztosan egy buddhista tett oda. Elolvastam a történetet, lehet, hogy a bodhi-fa nem is létezik, ki tudja. Számomra fantasztikus látvány ez a sok-sok kőszobor, némelyiknek a feje, másiknak a keze, stb. hiányzik. Ez a kőfej járt talán a legjobban, hiszen a fa körülzárta, körülölelte, így szinte újjá született és amíg a fa él, a "szobor" is élhet.
A trapuntó technikára gondoltam, szinte azonnal. Először kicsit lassan indultam be, de aztán úgy érzem egész jól sikerült. Főleg gépi szabadtűzés, de van benne kézi hímzés is (fejrész pontocskák, arany szobrocska).
