Mindig is vonzódtam a "romvárosokhoz", egykor régész akartam lenni. Másik nagy szerelmem a természet, a fák, növények. Most mégis az előbbi győzött. Amikor megláttam ezt a kőbuddha fejet, beszorulva a bodhi-fa törzsébe, tudtam, hogy ez lesz a nyerő. Találtam több variációt is róla, ez a sárga textilekkel átvetett lett a "befutó". Mikor jobban áttanulmányoztam, megláttam a kis arany szobrocskát is, amit biztosan egy buddhista tett oda. Elolvastam a történetet, lehet, hogy a bodhi-fa nem is létezik, ki tudja. Számomra fantasztikus látvány ez a sok-sok kőszobor, némelyiknek a feje, másiknak a keze, stb. hiányzik. Ez a kőfej járt talán a legjobban, hiszen a fa körülzárta, körülölelte, így szinte újjá született és amíg a fa él, a "szobor" is élhet.
A trapuntó technikára gondoltam, szinte azonnal. Először kicsit lassan indultam be, de aztán úgy érzem egész jól sikerült. Főleg gépi szabadtűzés, de van benne kézi hímzés is (fejrész pontocskák, arany szobrocska).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése