Bizony - a filmekben is látjuk, hogy simán beülnek egy kisebb autóbuszba, v. egy nagyobb családi kocsiba, és náluk van az összes motyó és elköltöznek egy új élet felé, az ország túlsó végébe... de, ők nem a nagyon gazdag emberek... Nyilván nem publikus, hogy mi minden ért... néha jó a változás, akkor is, ha kívűlről kényszeríti ránk a sors. Ha a régi már nem volt jó (különböző okok miatt), akkor az új felé tekintés legalább reményt ad optimizmusra (de részletek ismeretének hiánya miatt, lehet, hogy most oltári nagy baromsággal bombáztalak meg... :-)
Úgy látszik nem csak én vívódom ilyen-olyan változásokon, változtatásokon. Vannak fordulópontok, elégazások, és szerintem is összességében ez jó.Csak addig rossz,amíg "köd" van. A magyarokkal az a baj, hogy sokunknak nem elég az önbizalma, nem hisszük el hogy megálljuk a helyünket máshogy is.Nagy hittel nekimenni az új dolgoknak,erre vágynék én (is). Fogorvos barátom mesélte,hogy abból lehetett látni,ki a magyar és ki a külföldi diák az egyetemen, hogy az első gyakorlaton ki mekkora lukat mert fúrni egy lukas fogba. A külhoni hatalmas önbizalommal csinált óriásit,amekkora nem is kellett volna, a magyarok meg alig mertek kicsit kiszedni a beteg részből :-) Na,ezt most jól bevésem magamnak,és ezzel a lendülettel vonulok el porszívózni (meg későbbmajd mást csinálni) :-D
Kedves Trudi! Ha az embert a "sors" (?) más irányba kényszeríti hosszú éveken át, mint amit ő szeretne, akkor előbb-utóbb eljön az a pillanat, amikor megkeresi a saját útját. Kívánom, hogy megtaláld!
5 megjegyzés:
Bizony - a filmekben is látjuk, hogy simán beülnek egy kisebb autóbuszba, v. egy nagyobb családi kocsiba, és náluk van az összes motyó és elköltöznek egy új élet felé, az ország túlsó végébe... de, ők nem a nagyon gazdag emberek...
Nyilván nem publikus, hogy mi minden ért... néha jó a változás, akkor is, ha kívűlről kényszeríti ránk a sors.
Ha a régi már nem volt jó (különböző okok miatt), akkor az új felé tekintés legalább reményt ad optimizmusra (de részletek ismeretének hiánya miatt, lehet, hogy most oltári nagy baromsággal bombáztalak meg... :-)
Úgy látszik nem csak én vívódom ilyen-olyan változásokon, változtatásokon.
Vannak fordulópontok, elégazások, és szerintem is összességében ez jó.Csak addig rossz,amíg "köd" van.
A magyarokkal az a baj, hogy sokunknak nem elég az önbizalma, nem hisszük el hogy megálljuk a helyünket máshogy is.Nagy hittel nekimenni az új dolgoknak,erre vágynék én (is).
Fogorvos barátom mesélte,hogy abból lehetett látni,ki a magyar és ki a külföldi diák az egyetemen, hogy az első gyakorlaton ki mekkora lukat mert fúrni egy lukas fogba. A külhoni hatalmas önbizalommal csinált óriásit,amekkora nem is kellett volna, a magyarok meg alig mertek kicsit kiszedni a beteg részből :-)
Na,ezt most jól bevésem magamnak,és ezzel a lendülettel vonulok el porszívózni (meg későbbmajd mást csinálni) :-D
Nem tudom pontosan,mi baj,de szorítok,hogy legyen erőd rendbetenni a dolgaid.
Köszönöm a biztatást, igyekszem erősíteni magam, tanulom a pozitív gondolkodást.
Kedves Trudi! Ha az embert a "sors" (?) más irányba kényszeríti hosszú éveken át, mint amit ő szeretne, akkor előbb-utóbb eljön az a pillanat, amikor megkeresi a saját útját.
Kívánom, hogy megtaláld!
cicafej Marcsi
Megjegyzés küldése