Foltversek - Radnóti Miklós: Két karodban

Két karodban

Két karodban ringatózom

csöndesen.

Két karomban ringatózol

csöndesen.

Két karodban gyermek vagyok

hallgatag.

Két karomban gyermek vagy te

hallgatlak.

Két karodban átölelsz te

ha félek.

Két karommal átölellek

s nem félek.

Két karodban nem ijeszt majd

a halál nagy

csöndje sem.

Két karodban a halálon,

mint egy álmon

átesem.

Ez volt a Foltversekben a decemberi forduló, de mivel anyu kórházba került, sajnos azóta erről szól az életünk.
Azt olvastam Pomogáts Béla Radnóti Miklós című életrajzában, hogy szívesen töltötte idejét feleségével együtt apósa istenhegyi kertjében, csendben, nyugalomban. A verset 1941. áprilisában írta, amikor már elvitték munkaszolgálatra. Amit megpróbáltam belevarrni a képbe, az egy álom, amelyet Radnóti álmodik, és látja magát Fannival, ahogy üldögélnek a kertben, körülöttük az örvény, a rémisztő valóság. Néhol egy kis zöld, a kert színei, a kék égbolt. A technikában megint az akrillfestéket használtam.
Még egy technikai megoldás, amit a nagy sietségben elfelejtettem: a sziluettet úgy készítettem, hogy nem a molinóra rajzoltam egyből, hanem textilfilccel két oldalas vetexre és azt vasaltam rá az anyagra. Igazából a fényképet szerettem volna rányomtatni régies hatással, de éppen kifogyott a nyomtatóból a festék, az idő szorított, így jutott ez eszembe.