Foltversek újabb forduló

Pablo Neruda: Himnusz az élethez

lassan meghal az,
aki soha nem megy útra,
aki nem olvas,
aki nem hallgat zenét,
aki nem tudja megtalálni a maga bocsánatát

lassan meghal az,
aki elvesztette önszeretetét,
aki nem fogadja más segítségét

lassan szokásainak rabja lett,
aki mindig ugyanazt az utat járja,
aki soha nem változtat támaszpontot,
aki nem meri öltözete színét cserélni
vagy soha sem beszél ismeretlenekkel

lassan meghal az,
aki elkerüli a szenvedélyt
és az izgalom örvénylését,
amely a szeme fényét gyújtja
és gyógyítja a szív sebeit

lassan meghal az,
aki nem tudja célpontját változtatni
mikor boldogtalan
a munkában vagy szerelmében,
aki nem mer veszélyt vállalni
az álmai megvalósítására,

élj most!
légy merész ma!
cselekedj mindjárt!

Ne hagyd magad lassan meghalni!
Ne vond magadtól meg a boldogságot!

(Somlyó György fordítása)
Ez volt az a vers, amiről fogalmam sem volt, mit kezdjek vele! (Leszámítva, hogy most bizonyos részeiben abszolút az életemre jellemző.)
Miután elvetettem a mandala ötletét - az volt az első, ami a versről eszembe jutott - újra meg újra elolvastam. Mindig ezek a sorok jöttek elő: "légy merész ma! cselekedj mindjárt!". Addig agyaltam, nézegettem az anyagokat, amíg ez a zöld vízeséses anyag - amit miért is vettem meg annak idején, csak mert kellett belőle egy kis darab, de most jól jött - került a kezembe, aztán kipattant az ötlet: convergence. Igaz, hogy kicsit giccses ez a vízesés, de mégis a szabadságot, a boldogságot, megnyugvást jelenti számomra a természetbe való kijutás. Megfogadtam a fenti idézetet és merészen megvarrtam a mini convergence-t. (Nem tudom készült-e már ilyen kis méretben?!) A zöldet kombináltam ezzel a batikolt anyaggal. Most csak "gyári" anyagot használtam.
Csak azt nem tudom, minek töltöttem el majdnem egy egész napot azzal, hogy különböző könyveket és folyóiratokat lapozgattam ötletet keresve, mikor itt volt ez az egész egyszerű megoldás. Úgy érzem, kifejezi a lényeget.