2010. április 20., kedd
Elfoglalom magam...
Nagyon sokat tépelődöm, a kimondatlan, meg nem beszélt dolgok miatt, amióta anyu elment... Nézegettem a fényképalbumokat, találtam egy fiatalkori képét, amit még Ő is szeretett. Most még jobban igyekszem kihasználni az időt, mert arra gondolok, hogy milyen kevés egy élet, illetve ne a tépelődéssel teljen az időm. Ennek jegyében elővettem a régi tervemet, a konfetti quiltet - Noriko Endo után szabadon (aki az egyik követendő példa számomra). Na, nem nagy darab (45,5 x 38,5) de végül csak elégedett lettem a végeredménnyel. Pedig a tűzés közben volt egy pillanat, hogy azt gondoltam, na ez mégsem lett jó. Nem tudom, hogy a japán hölgy mivel fedi az apró darabkákat, én egy organza darabot választottam, színben hasonlót a képhez.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
8 megjegyzés:
Őszinte részvétem az Anyukád miatt.
A japán hölgyet nem ismerem még, de a munkád tetszik. Én is gyűjtögetem az apró darabkákat...
Idő, idő, lassú idő. Meg a szeretet.
Fogadd őszinte részvétemet.
A kép nagyon jól sikerült, tetszik. Én egy tüll-el fedtem be és így már sikerült letűznöm az apró darabkákat (de azért volt ami elmászott)
No igen, manuálterápia . Garantáltan használ a lelki bajokra.
Nevezhetjük akár konfetti-terápiának is.
Köszönöm a kedves szavaitokat.
Küldtem e-mail-t
Jó hétvégét:)
Nagyon hasonlítotok.
Un trabajo precioso!!!
Megjegyzés küldése