Magyarország - kulturaquiltek

"Kúpok fénylő orommal, szőlőhegyek zölden ragyogva, erdők fekete foltjai, arany vetések, száz falu, ezernyi hegyi hajlék, malmok, útszéli sorfák, patakok, csatornák, fehér házak, korhadt és mégis fényes romok..."Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül

Elkészültem 1 napos csúszással - azért 1 napos, mert tegnap már készen voltam, de valamiért nem tudtam feltenni a gépre.
Éreztem én, hogy nehéz feladat lesz ez a Magyarország, de hogy ennyire....!? Volt pár ötletem, végül arra az elhatározásra jutottam, hogy a szülővárosomból (Veszprém) indulok ki. István és Gizella szobra, hiszen Veszprém a királynék városa, Szent István pedig, mint államalapító királyunk az egész országnak meghatározó egyénisége volt. Csak teltek a napok és valahogy nem akaródzott nekilátni. Egyik nap jött aztán a gondolat, hogy mi lenne, ha a természetből választanék valamit, mert kis hazánk bővelkedik természeti szépségekben is. Mivel a Balaton is itt van közel ez is eszembe jutott, az is, de azt elvetettem, talán majd valaki megvarrja. Nagyon szeretek kirándulni, ezért választottam a bazaltorgonákat, mint egyedülálló természeti képződményeket. Még mindig maradtam a megyémben, a Tapolcai medencében. Ide másolom, amit ezekről a találtam. A 414 méter magas Szent György-hegy a 3-4 millió évvel ezelőtt kezdődött vulkanikus tevékenység eredményeként keletkezett. A rétegvulkánok közé sorolható vulkáni kúp több kitörés során jött létre, ahol tufaszórás, lávaömlés váltotta egymást. A bazalt rátelepült a Pannon-tengerben képződött, több száz méter vastag agyagos, homokos rétegekre. Mivel a Szent György-hegy és a Tapolcai-medence arculatát meghatározó többi bazaltvulkán a korábbi felszíni viszonyokról tanúskodik, ezért ezen hegyeket tanúhegyeknek nevezzük

A Szent György-hegy leghíresebb nevezetességei az ÉK-i oldal bazaltképződményei, a 30 méter magasságot és 1,5 méter átmérőt is elérő bazaltoszlopok („bazaltorgonák”). Az oszlopok keresztmetszete ellipszishez közelítő sokszög. Alakjukat a felszínre jutott láva kihűlése során nyerték, amikor az összehúzódó anyag a bazaltlepény peremétől befelé haladva, a kihűlés irányára merőleges felületek mentén felhasadozott. A réseket az időjárás hatásai, a hőingadozás, a fagy, a szél egyre tágították, ami az oszlopok elkülönüléséhez vezetett. Ez a folyamat ma is tart. Az orgonasípok módjára sorakozó kőoszlopok néhol egymás mellett, néhol támaszték nélkül, egyedül állnak. Az erózió ennek megfelelően erősen pusztítja, kerekíti, alakítja az oszlopokat. Az erózió az oszlopok alatti homokos, agyagos pannon rétegeket sem kíméli, s az alapjukat vesztett oszlopok ledőlnek, törmelékükből kőfolyások, törmeléklejtők alakulnak ki.

A készítés menetéről annyit, hogy találtam egy szürke, kissé fényes anyagot, ami pont megfelelt a szikláknak. Az alap a festett molinó volt, világos kék az égnek és barnás a földnek. Miután megrajzoltam a képet, jöhetett a varrás.

Most jól jött volna a hőlégfúvó és a domborító por, de mivel ezeket még nem sikerült beszerezni, maradt a másik módszer. Vatelint tettem az orgonák alá. Sűrű cikk-cakkal felvarrtam, majd letűztem sötétebb cérnával, kicsit rásegítettem az olajpasztell krétával és a textilfilccel is. Majd megrajzoltam a fát textilfilccel és letűztem. Sajnos a fénykép nem adja vissza, hogy térben is "domborodnak" az orgonák. A szürke anyag kicsit fénylik itt-ott, pont ahogyan a sziklákra süt a nap.