Gyermekkori karácsonyok...

Katafolt gondolt rám ebben az emlékeket felidéző, mesélős játékban. Sajnos nem sok jóra emlékszem a gyermekkoromból, ezek pedig nem a karácsonyokhoz kapcsolódnak. Ezért inkább arról írnék, mit jelentett nekem a karácsony, amikor a saját lányaim kicsik voltak. Mivel úgy nem akartam, ahogy az enyémek elteltek, próbáltam széppé varázsolni a lányoknak ezt az ünnepet. Kezdődött a linzersütéssel, aminek a tésztáját együtt gyúrtuk, sütöttük, díszítettük, már kb. 1 héttel a karácsony előtt, hiszen a linzer úgy jó, ha dobozban van pár nappal az ünnep előtt. Emlékszem, mennyire várták a lányaim, hogy segíthessenek. Egyik a vaníliás tésztáját, másik a diós linzert gyúrta - ahogy tudta, nagy igyekezettel. Majd előkerültek a karácsonyi linzerformák: a csillag, a szív, a karácsonyfa, a hold. Ezekkel szúrtuk ki a tésztát, amikor pedig kisült és kihült, jöhetett a lekvárral való összeragasztás, majd a diszítés. Olvasztottunk csokimázt, marcipános masszát, ezeket csurgattuk a tésztára. Került rá még apró diógerezd, vagy színes tortadara. Amikor pedig eljöttek az unokatestvérek, milyen boldog büszkeséggel kínálták ezeket a linzereket, hiszen a nagyját ők készítették. A mi fánkon általában saját magunk által készített diszek voltak és vannak a mai napig is. Mindig igyekeztem valamilyen magam készítette ajándékkal meglepni őket, aminek jobban örültek mindennél.
Kicsit elszomorodtam most, nem csak emiatt, több minden együtt okozza, és megint itt a tél, amit nem szeretek, ezért próbálok sokat varrni, hátha segít.