Kezek a múltból....

Elkészült - megint sok-sok ötletelés után - az Argentinához kapcsolódó A4-es miniquiltem. Szokás szerint rengeteg képet találtam az interneten, illetve a National Geographic egyik számában. Nagyon tetszik a Los Glacieres Nemzeti Parkban található negyvenhét hatalmas jégmezők közül a Moreno, egy hatalmas őrlő, zúgó természeti erő. A csodaszép, hatalmas vízesés az Iguazo, az El chalten, a Copahue Természetvédelmi Területen található 50 méter magas araukáriák, az ezeréves óriások, a jurakor élő relikviái. Végül megtaláltam azt ami leginkább megfogott: egy kultúra utolsó nyomai Patagóniában, a tehuelcsék ősi kézjegyeiket is otthagyták az argentinai pampa egy mély szurdokában, ahol több száz tenyérlenyomat található a sziklafalakon. Kezek Barlangjának nevezik ezt a helyet.

A Wikipédia szerint: Cueva de las Manos (magyarul A kezek barlangja) egy barlang Argentína Santa Cruz tarományában, 163 km-re délre Perito Morenótól, a Francisco P. Moreno Nemzeti Parkban.

A barlang a Pinturas folyó völgyében található, Patagónia egy elszigetelt vidékén. Híressé a benne található barlangrajzok, barlangfestmények tették, amelyek legtöbbje kezet ábrázol, a hely innen kapta nevét. A művészek a vidéken már 9000 évvel ezelőtt élő őslakosok voltak, talán a tehuelche indiánok elődei. A festékek összetétele ásványi eredetű, ezért a festmények korát a festéshez használt, csontból készült csövek maradványainak vizsgálatával állapították meg. A csontcsövek segítségével fújták a festéket a falra tapasztott kéz köré.
A barlang 24 m mély, bejárata 15 m széles és kezdetben 10 m magas. A terep a barlangon belül emelkedik.
A kezek legnagyobb része bal kéz, s ez azt sugallja, hogy festők jobb kezükben tartották a festékes csövet. A kezek mérete egy 13 éves fiúéra hasonlít, de figyelembe véve azt, hogy a testméret abban az időben kisebb volt, néhány évvel idősebbek lehettek a művészek, s valószínűleg a férfikorba lépésüket örökítették meg azáltal, hogy kéznyomatukat ott hagyták a megszentelt barlang falain.A N.G. szerint a tehuelcséket a 19. sz. végén lelőtték, megmérgezték vagy elűzték őket, hogy birkalegelőnek használhassák a földjeiket.

Hogyan készült a quiltem?
Ha eredeti méretben készült volna, akkor könnyebb dolgom lett volna, mivel csak körbefújtam volna festékkel a kezem, vagy valaki másét. Így mivel ilyen kis mérettel volt dolgom, először rajzoltam többféle kézformát papírra és kivágtam.
Ezeket híg akrillfestékkel bekentem (gumikesztyűben, mert így is alig tudtam lemosni) és rányomtam a festett vékony molinóra. Ezeket a vékony molinós festéseimet ilyenkor nagyon szeretem, amikor sziklát vagy falakat szeretnék ábrázolni, mivel a gyűrődések, amiket festés után rögtön nem vasaltam ki, most pont jól jöttek.
Ezután a kézfejeket visszaillesztettem a nyomtatás fölé és olajpasztellel besatíroztam, amit ujjal szétkentem a molinón a kezek körül.
Ezzel egy darabig eljátszogattam, majd amikor már jónak találtam, fekete olajpasztellel pár vonalat "húztam" sziklarapedések gyanánt. A tűzést is ezek mentén oldottam meg, a kezek körül nem tűztem, hogy valósághűbb legyen. Nem törekedtem arra, hogy pont egy u.olyan részletet adjak vissza, mint a kép, csak arra, hogy a hatás legyen olyan, mintha a barlang egyik falát látnám. Majdnem kifelejtettem a bronz csillámport, amit itt-ott rászórtam, hogy a sziklafalról a fényt visszaadja, amit sajnos a kép nem ad vissza, talán ezen a közelin.