Visszatérve az angliai úthoz (mert még hosszú ám a végéig, lehet, hogy már elegetek van kedves olvasók, én nem tudom megunni) ott tartottam, hogy elértünk a Tower várához. Hihetetlen, de az alap, a négytornyos és legalább három emelet magas fallal övezett White Tower, vagyis a királyi vár, már 1100-ban állt. Hármas funkciója volt: erődítmény, királyi vár és börtön.
A következő program volt a hajózás a Temzén. Westminster Piernél felszálltunk egy hajóra, amelyen angol nyelven "idegenvezetés"-t is hallhattunk - sajnos mindent nem értettem, de azért egész jól tudtam követni. Azt feltétlenül, hogy most jobbra vagy balra mit láthatunk, na meg a tömeg is mindig a megfelelő irányba fordult. Greenwich (Dél-London) volt az úti célunk, kb. 50 perces volt az út. Azt olvastam az úti könyvben, hogy Greenwich akkor a legszebb, ha a Temzén, hajón közelítjük meg. Útközben nagyon sok érdekességet láttunk, pl. egy kis fehér házat, ahol Dickens is megfordult, vagy egy olyan részletet, ahol a kínai teacsempészek kötöttek ki. Láttuk a HMS Belfast nevű
második világháborús hadihajót, a modern épületeket: az uborkának nevezett Swiss Re székházat, a City Hallt, a Nagy-London önkormányzati székházat, a Tate Modern épületét,
amely egy kiürült villanyerőmű épületében kapott helyet. Megérkeztünk Greenwich-be, ragyogó időben. Felkapaszkodtunk a Királyi Csillagvizsgáló
dombjára. A greenwichi középidő 1884 óta szolgál a földlakók tájékozódási pontjául. A washingtoni nemzetközi kongresszuson fogadta el a világ, hogy a nulla-meridián Greenwichen halad át. Az udvaron türelmesen kivártuk a sorunkat, hogy olyan kép készülhessen rólunk ahol egy réz mérőléc jelöli a keleti és a nyugati félteke között húzódó határt, így egyszerre állhattam a két féltekén.
A "dombról" csodás kilátás nyílt Londonra. Itt található többek között a Királyi Tengerészeti Akadémia épületegyüttese, a Tengerészeti Múzeum. Valamikor itt állt az Old Court, a Régi (királyi) Udvar, ahol VIII. Henrik majd a két lánya született.
A különböző termekben a csillagvizsgáló majd 300 éves működésének emlékeit, óragyűjteményt, a 8 szög alakú szobát nézhettük meg, amelynek magas ablakaiból lehetett a csillagokat vizsgálni.
Visszatérve az angliai úthoz (mert még hosszú ám a végéig, lehet, hogy már elegetek van kedves olvasók, én nem tudom megunni) ott tartottam, hogy elértünk a Tower várához. Hihetetlen, de az alap, a négytornyos és legalább három emelet magas fallal övezett White Tower, vagyis a királyi vár, már 1100-ban állt. Hármas funkciója volt: erődítmény, királyi vár és börtön. 
A következő program volt a hajózás a Temzén. Westminster Piernél felszálltunk egy hajóra, amelyen angol nyelven "idegenvezetés"-t is hallhattunk - sajnos mindent nem értettem, de azért egész jól tudtam követni. Azt feltétlenül, hogy most jobbra vagy balra mit láthatunk, na meg a tömeg is mindig a megfelelő irányba fordult. Greenwich (Dél-London) volt az úti célunk, kb. 50 perces volt az út. Azt olvastam az úti könyvben, hogy Greenwich akkor a legszebb, ha a Temzén, hajón közelítjük meg. Útközben nagyon sok érdekességet láttunk, pl. egy kis fehér házat, ahol Dickens is megfordult, vagy egy olyan részletet, ahol a kínai teacsempészek kötöttek ki. Láttuk a HMS Belfast nevű
második világháborús hadihajót, a modern épületeket: az uborkának nevezett Swiss Re székházat, a City Hallt, a Nagy-London önkormányzati székházat, a Tate Modern épületét, 
amely egy kiürült villanyerőmű épületében kapott helyet. Megérkeztünk Greenwich-be, ragyogó időben. Felkapaszkodtunk a Királyi Csillagvizsgáló 
dombjára. A greenwichi középidő 1884 óta szolgál a földlakók tájékozódási pontjául. A washingtoni nemzetközi kongresszuson fogadta el a világ, hogy a nulla-meridián Greenwichen halad át. Az udvaron türelmesen kivártuk a sorunkat, hogy olyan kép készülhessen rólunk ahol egy réz mérőléc jelöli a keleti és a nyugati félteke között húzódó határt, így egyszerre állhattam a két féltekén.
A "dombról" csodás kilátás nyílt Londonra. Itt található többek között a Királyi Tengerészeti Akadémia épületegyüttese, a Tengerészeti Múzeum. Valamikor itt állt az Old Court, a Régi (királyi) Udvar, ahol VIII. Henrik majd a két lánya született.
A különböző termekben a csillagvizsgáló majd 300 éves működésének emlékeit, óragyűjteményt, a 8 szög alakú szobát nézhettük meg, amelynek magas ablakaiból lehetett a csillagokat vizsgálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése