Kezek Írországba

Az ír foltvarrók felhívására varrtam a zöld és fehér kezet. Szeretnének minél többet összegyűjteni az idei kiállításukra. Ezévben biztos nem jutok el Galway-ba, de ki tudja, egyszer talán igen, és akkor megkereshetem a sajátomat a többi között. A zöld alapon fehér madeira csipkéset fogom elküldeni, a másikat csak úgy varrtam magamnak. Az is csipkés, Dixikétől kaptam csereként a zöld csipkét. Név, dátum, ország volt a kötelező felirat, az egyéb szöveg szabadon választott.  "Legyen szép napod!" ír nyelven: Biodh lá deas! A zöld hátteret 3levelű lóherékkel tűztem le, ami az írek szerencse lóheréje. A fehéret sima levelekkel.

 Március 26-án készültek, amikor újra a hó fogságában vagyunk. Jöhetne már a tavasz!

Kilátás a teraszról.

Telč - Csehország

A kultúraquiltek következő feladata Csehország volt. Sok-sok ötlet után, amelyben többek között még a kis vakond, "Krtek" is előkerült,  végül Telč  régi városképét választottam. Telč városa a Prága-Brno autópályától délre található nagyjából félúton.

Első írásos említése 1315-ből ismert. A házak eredetileg fából épültek. Miután a 14. században, egy nagy tűzvész után a várost átépítették, követ használtak, fallal és mesterséges tavakkal vették körül. A városban egy gótikus kastély épült a kései 15. században. A mai meseváros a 16. században alakult ki. Nagyon szép főtere van, csodás lábasházakkal gótikus és reneszansz stílusban. 1992-ben a történelmi városközpontot az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította. Lakosainak száma 6000 fő, de évente kb. 200 000, turista keresi fel a várost.
Technikai kivitelezése viszonylag egyszerű volt, mivel ki kellett már próbálni a CottonJet-et. Csehországban utoljára 1980-ban jártam, egy csereüdülés keretében. Akkor még Csehszlovákiának nevezték. A fényképek elvesztek, sajnos, azonban volt itthon egy régi album, tele fekete-fehér fotóval. Telč gyönyörű házai jutottak eszembe rögtön a témánál, de először színesben gondolkodtam. A régi időre tekintettel nosztalgiából választottam a fekete-fehér képet, hiszen amikor kinn voltunk még alig terjedt el a színes fotózás. Beszkenneltem hát a képet, kicsit alakítottam rajta a photoshop segítségével, majd kinyomtattam a cottonjet-re. A felirat is azért került az aljára, hogy régi fényképre emlékeztessen. Kevés tűzés után ilyen lett. 

Farsang farka, avagy karnevál

Elhangzott egy mondat február 12-én, miszerint ez már  a "farsang farka". Ekkorra félig elkészültem a képpel, a foltvarró céh felhívására. A történethez tartozik, hogy keresgéltem a velencei karnevál képei között, hiszen a farsangi bálról mindig ez jut eszembe. Ez a színvilág, ez a két alak tetszett a legjobban. A kis velencei ablak a bal sarokban szintén erre utal. A technika a szokásos: festett. A festékbe kevertem egy kis bronzos csillámport, főleg a gallérokhoz. 

Szavazni is lehet a Magyar Foltvarró Céh facebook-os oldalán, ha valakinek tetszik.

Hétvégi kaland egy beagle-vel, avagy Sarlott hazatér

Csíkos: "Hát ez meg kicsoda, és mit keres itt? Nem elég már a Pötty?"

Pötty: "Jobb innen felülről szemlélni ezt a valamit!"

Szombaton délelőtt a házban tettünk-vettünk, amikor megszólalt a férjem: egy kutya néz be a teraszajtón. Gondoltuk, hogy biztos poénkodik, a 2 cirmos ijesztegetése céljából. Valóban a képen látható beagle nézett be az ajtón, ami azért is meglepő volt, mert a kaput zárva tartjuk, a szomszédoknál pedig nincs ilyen kutyus. Valószínű, hogy a nagykapu alatt préselte be magát. Fázott, ami ebben a hidegben nem meglepő, mivel rövidszőrű. Ahogy kinyitottuk a teraszajtót, berontott, és azon nyomban felfalta a cirmosok ott lévő eledelét, mindkét tányérkából. Csakúgy röpködtek a tányérok, ahogy tologatta azokat. Biléta nem volt rajta, csak a képen látható lánc. Felhívtuk az Állatvédőket, hogy nem keresnek-e egy ilyen beagle-t. Kiderült, hogy valószínűleg keresik, de kijönnek, megnézik van-e chip rajta. Elküldtem a képet, vártuk a hívást. A teraszon két takarót is kapott, az ott lévő papaszánra, ahol betakarva szundikált, de még így is fázott. Az egyik első lábát kicsit húzta. Eljött az este, újabb telefon, ha tudjuk tartsuk itt reggelig, akkor kiderül, hogy Őt keresik-e. Mivel nagyon fázott, a szélfogóban "megágyaztunk" neki. A cicáink - egy fiú, egy lány -  riadtan szemlélték, hogy mi történik, még egymással is elfelejtettek veszekedni. Az éjszaka nyugodtan telt, kicsit a lányom üldögélt mellette, mert először nyüszített, ha egyedül hagytuk.  Kivinni csak reggel tudtuk, de  hamar visszajött, az ajtóban nyüszített, hogy be akar jönni.  Vizet kapott, meg, macskaeledelt, mivel az volt itthon, hiszen kutyánk már évek óta nincs. Szombaton lángost sütöttem, amikor előkerült, hirtelen még azt is adtunk neki.  Jóízűen megette.

Délelőtt egyszer összeakadt a kandúrkával, volt nagy ijedelem, mindkét részről. Majd megérkezett a várt telefon, úgy tűnik, Őt keresik, egy távolabbi faluból tűnt el 3 napja, jön érte a gazdi. Ideértek, volt nagy öröm, kiderült, hogy Sarlott a neve, 7 éves szuka, és most szökött el először. Valószínűleg az erdőn át csatangolt el, szerencsésen megúszta  a 4 sávos autóúton való átkelést.

Boldogok voltunk, hogy megkerült a gazdája, nagyon kedves jószág.

Új év, új projektek... kultúraquiltek ismét

Elkezdődött a 2013-as év és nagy örömömre ismét a KULTÚRAQUILTEK! 

Első ország: Peru. Mivel a régészet, a régi kultúrák mindig is érdekeltek, rögtön eszembe jutott Machu Pichu. Beláttam, hogy ezt ekkora méretben - A4-es - nem igazán tudom visszaadni. Keresgélés, kutatás, ötletelés következett, majd a kisebbik lányom kezembe adott egy régi naptárlapot, amin majdnem minden rajta van, amire gondoltam: a régi kövek, a láma egy helyi bennszülötttel.

Ez a kép  Saqsayhuaman, vagy Sacsayhuaman (az írásmód többféle) romjait ábrázolja. Mit kell tudni erről a helyről?

Panoráma Sacsayhuaman romajiról

Kilátás a völgyre a romokból

A világ köldökének is nevezett Cuzco, az inkák egykori fővárosa 3600 méter magasban terül el az Andokban. A város felett Saqsayhuaman erődítménye trónol, őrízve a mindenkori inka leszármazottak életét, nyugalmát. Hatalmas, bizonyítottan preinka, cyklopikusan összerakott kövei gondoskodtak az egykori vízelvezetés problémájáról is. Az egykori inka eröditmény maradványa mai szemmel nézve is kiemelkedö technikai alkotás. A falakat hatalmas kőkockákból építették olyan módon hogy azokat egymásba illesztették minden kötöanyag nélkül, annyira pontosan, hogy egy vékony papírlapot sem lehetne közéjük csúsztatni. A sarkok legtöbbször lekerekítettek.

A leghosszabb három fal mintegy 400 méter hosszu és 6 méter magas. A kövek becsült mennyisége  több mint 6000 köbméter. 

A legnagyobb kő 8.5 m magas és állitólag a súlya 300 tonna. Háromszintű teraszai valószínűleg Pachacuti inca ideje alatt épültek, de ennek ellentmondó információk is léteznek. A város alaprajza főbb útjaival, tereivel  egy nyújtózkodó nagymacskát, pumát formáz.


Egyes tudósok szerint több mint 3000 éves vagy annál idősebb, és az építkezés minden bizonnyal megmagyarázhatatlan. Erőd, templom, üzletek, csatorna, ez mind megvolt benne.
Manapság pedig minden évben június 24-én fesztivált tartanak a Napisten tiszteletére a romoknál. A jegyek már jó előre elkelnek, a világ minden tájáról érkeznek látogatók. A bennszülöttek színes jelmezekben táncolnak, folytatva őseik hagyományát. 

Azt már tudtam, hogy festem a képet, tehát akrillfestékkel felvázoltam az alábbi formát: 

Vázlat akrillfestékkel

Miután ezzel elkészültem, a lányom ötlete nyomán a láma tűnemezeléssel "kidomborításra" került. Így a gyapjú is felkerült a képre.  Ezek után már csak tűznöm kellett és beszegnem. Két dolgot is tanultam ezzel a projekttel: első tűnemezelésem lányom - aki profi nemezelésben -  segítségével, illetve végre kipróbáltam a szegőtalpat a varrógépemen! A kép előtere inkább okkersárgás, de sajnos egyik fotón sem tudtam jobban visszaadni ezt színárnyalatot.

KARÁCSONY

A jáki templom kapuja

Készül a "nagy" mű....

A hétvégén lezajlott az MFC által szervezett Határtalanul kiállítás, amelynek azon kiírására, hogy Magyarország várai, kastélyai, templomai, elkészítettem a jáki templom nyugati kapujáról a képet. Mondhatom, hogy megszenvedtem vele, mivel nehezebbnek bizonyult, mint gondoltam. Festett technikát választottam, egyoldalas vetexre rajzoltam fel a mintát, amit rátettem a krémszínű textilre, és úgy akrillfestékkel és textilfilccel fejeztem be. Majd, hogy ne kelljen szegnem külön, rávarrtam a hátlapot és kifordítottam. Először arra gondoltam, hogy a kapu tetejével, a hegyes résszel befejezem, de nem volt meg az 1 nm-es méret, ezért lett végül téglalap alakú a kép. Nem szívesen varrok ilyen nagyméretű képet. A tűzés teljes egészében gépi tűzés lett. Sajnos a szokásos kesztyűvatelin helyett a műszálasat tettem bele, amit nem igazán szeretek, ezért a hátlapon egy helyen össze is gyűrte tűzés közben a molinót. De nem a hátlap a lényeg.

Mindentől függetlenül elégedett vagyok a képpel.

Összességében nagyon kevés pályamunka érkezett, én úgy láttam, olimpiai pedig csak pár darab. Az öltözet kategóriában a jo-jo volt a főszereplő. Nekem az őszi színekben pompázó, jo-jo-mentes összeállítás lett a kedvencem.